Békés Pál Nagyon fáj


Angliában láttam azt a József Attila kötetet.
  Nagy becsben tartották, szem előtt, a kandalló fölötti polcon, elkülönítve.
  A vásott papíron fakuló betűk: Nagyon fáj
  Kultusz és érettségi tétel. Iskolai szavalat, doktori disszertáció, ellenzéki összejövetel.
  Három földrészen átnyúló meneküléseket-hurcolkodásokat túlélt, számozott és dedikált példány volt. A címoldalon kézzel írt, halványuló sorok – az asszonynak, a házigazda feleségének szóltak. Sütött belőlük a vágy, a szorongás, a szerelem. Sajgott a szem attól a néhány sortól. 
  Mint ereklyét, úgy vettem kézbe, és óvatosan, hogy a porlékony papírt meg ne sértsem, belelapoztam. 
  Belelapoztam volna. Nem lehetett. 
  Felvágatlan kötet volt. Szűz, olvasatlan. 



 forrás   104. p.