Mi vagyok én? s te, uram, önelégült
pedáns szkeptikus? merev máz, ami
tart akkor is, mikor alatta már
a hús bomlana és rohadna fürgén?
Vagy egy örökké félig nyitott ajtó?
mögötte láncon az elvek kutyája?
bőrét vedleni vágyó szomorú kígyó?
csillogó szemű parázna majom?
Olyasmi, mint a rózsa puha szirma
a mindenség nagy macskája szemében –
gyönyörködtetni, széttépni való?
vagy befőzésre? cukros rózsalekvár?
Ahogy tápászkodom a földről révedezve
hogy kerültem ide? megtudhatom?
szomjazom, repülni szeretnék a víz felett!
s te, uram? a te csontjaid is recsegnek?
Megyünk még valahová? botladozva
szeretünk még őrülten valakit?
bedőlünk-e? bedőlnek-e nekünk?
szabadítunk? vagy csak szabadulunk már?
forrás: Kántor Péter HOGY NŐ AZ ÉG c. kötete
Magvető kiadó, Budapest, 1988