Lope de Vega SZÖKNI, MARADNI


Szökni, maradni, maradozva menni,
S a távozóban nem övé a lélek;
Édes dalát hallgatni egy szirénnek,
S az árbocfához odakötve lenni,

Tornyunkat futó homokra tenni,
Elfogyni, ahogy a gyertyák elégnek,
Égből hullt démon, akit hajt a végzet,
Soha megbánni, soha megpihenni,

Kölcsön türelmet puszta hitre kérni,
Némult magányok közt beszélni bátran,
Öröknek vélni, mit elfúj a holnap,

Igazságok helyett gyanúban élni:
Ezt nevezik hiánynak a világban,
Lélekben lángnak, életben pokolnak.



Vas István fordítása