Kondor Béla emlékére
Angyalok és megoldások nincsenek.
Tétova előkészületek. Madzaggal összekötözött
szerkezetek, zakatoló gépek. Jövés-menés.
Véletlen találkozások, egyhangú monológok.
A fal mögött fenyegető, vad ketyegés.
Gyerekes szorgalom és lankadatlan,
szorongó készenlét az elhagyatott házban.
Ostoba reménykedés. Mocskával, szégyenével
hová, kihez fordulhatna az, ki bűntelen?
Ki az út szélére lökve megfontoltan
lángoló jeleket rajzolgat a porba, és
az elfoszló, kicsiny dolgokat is megnevezi?
Hová, kihez fordulhatna az, ki nem alkuszik?
Ki a nyilvános melldöngetéseket elkerüli?
Körülötte gyanakvó szolgalelkűség,
ólálkodás és szimatolgatás. Rosszindulatú,
burjánzó föltételezések. Figyelmeztetések.
Répafejű, sandatekintetű borzas alakok.
A magány nyirkos vermei. Hűtlen,
gyilkos eszmék. Omló falak és iszapos,
ólomszürke táj. A fogvacogtató alkohol.
Mert nincs remény és hiába hazudozol.
A barátokat a föld nyelte el. Csak a szánalom
fojtogató gyűrűi, a hisztérikus utálkozás.
A csörtető, gonosz hatalom megindul ellened.
Botladozva hátrálsz, és távolodnak,
elúsznak hidegen a világ dolgai.
Egyre kifosztottabb, kopárabb folyosókon.
A végtelen örvénylő partjaihoz egyre közelebb.
Mert a hívás egyre erősebb s könyörtelenebb.
Angyalok és megoldások nincsenek.
Tétova előkészületek. Madzaggal összekötözött
szerkezetek, zakatoló gépek. Jövés-menés.
Véletlen találkozások, egyhangú monológok.
A fal mögött fenyegető, vad ketyegés.
Gyerekes szorgalom és lankadatlan,
szorongó készenlét az elhagyatott házban.
Ostoba reménykedés. Mocskával, szégyenével
hová, kihez fordulhatna az, ki bűntelen?
Ki az út szélére lökve megfontoltan
lángoló jeleket rajzolgat a porba, és
az elfoszló, kicsiny dolgokat is megnevezi?
Hová, kihez fordulhatna az, ki nem alkuszik?
Ki a nyilvános melldöngetéseket elkerüli?
Körülötte gyanakvó szolgalelkűség,
ólálkodás és szimatolgatás. Rosszindulatú,
burjánzó föltételezések. Figyelmeztetések.
Répafejű, sandatekintetű borzas alakok.
A magány nyirkos vermei. Hűtlen,
gyilkos eszmék. Omló falak és iszapos,
ólomszürke táj. A fogvacogtató alkohol.
Mert nincs remény és hiába hazudozol.
A barátokat a föld nyelte el. Csak a szánalom
fojtogató gyűrűi, a hisztérikus utálkozás.
A csörtető, gonosz hatalom megindul ellened.
Botladozva hátrálsz, és távolodnak,
elúsznak hidegen a világ dolgai.
Egyre kifosztottabb, kopárabb folyosókon.
A végtelen örvénylő partjaihoz egyre közelebb.
Mert a hívás egyre erősebb s könyörtelenebb.