idáig úgy-ahogy elvergődtem,
de most hogyan tovább?
erőtartalékaim kimerültek,
eszme nem lelkesít,
látom, amit látni lehet,
a fölháborító nyomorúságot,
akikben bíztam, cserbenhagytak,
a haszonlesőktől fölfordul a gyomrom,
az időtlopó locsogást unom,
már nincs kivel szót cserélnem,
és nem remélek kedvező változást,
az anyagi javaktól csak önzőbbé,
kíméletlenebbé válik az ember,
címszavakba foglalva ilyen
számomra most a világ,
és magamat elviselni sincs erőm,
egyre rigolyásabb leszek,
ahogy öregszem, sorban hagynak el
becsülhető tulajdonságaim,
ha nem én volnék én,
messziről elkerülném magamat,
mit akar ez az ember? miért ágál?
hiszen ennek semmi se jó,
csak nyavalyog és sápítozik,
neki már az Úristen is gyanús,
hogyan tovább? nem tudom,
úgy tetszik, bezárult minden út