Parancs János JÓZAN SZÁMVETÉS


Régen, amikor még hittem
a kötetlenül áradó képekben,
a csapongó képzelet játékaiban,
a kikalapált, gyönyörű mondatokban;
régen, amikor még azt hittem,
hogy fájdalmam és kétségbeesésem
érdekli az egész emberiséget;
amikor még hittem abban,
hogy a szorongásainkat kiváltó ok
egyértelműen meghatározható,
s előbb-utóbb megszüntethető;
amikor még biztosan tudtam,
hogy mi a jó, mi a rossz:
könnyebb volt a dolgom.
Minden érthető volt,
mindennek volt helye,
célja és értelme.
S ha képtelen voltam is
megváltoztatni a valóságot;
tudtam  – vagy legalábbis tudni véltem –,
hogy mi miért történik a világon.
De ezeknek az időknek már örökre vége.