A változás csak ennyi volna?
újra a szélkakasok farsangolnak,
ez egy ilyen ország:
lomha és nehézkes,
búsan merengő koponyák
fürkészik reménytelenül az örvénylést,
a fürge köpönyegforgatók mutatványait,
a kajla holdat, a tenger árapályát,
aztán ismét a fal felé fordulnak,
álmodoznak az örök harmóniáról tovább,
ami nincs sehol, bódító ábrándkép csupán,
helyette szólam, helyette mocsok és árulás,
vigasztalan hétköznapok, megalkuvásról
megalkuvásra hátráló gyakorlat és torz,
egyensúlyzavaroktól botladozó rend,
az átmenetiség felemás forrongása
és a gyönge, fogyatkozó reménykedés
Amitől mindannyian félhetünk
Csúnya, véres harc indul el ismét,
kezdhetjük elölről, újra a bizonygatást,
ismét a szerep, a rang, a kivagyiság,
ismét a mellékes dolgok lesznek fontosak,
ki kivel szövetkezik, ki kivel szakít,
ki kivel osztozkodik a koncon,
igen, ez lesz ismét a legfontosabb,
és nem az érdem, és nem az önzetlenség,
ismét a taktika, a felemás kiegyezés,
az erőviszonyok mérlegelése, a piac
farkas törvényei, az ügyes helyezkedés,
a balkáni zűrzavar, a szellem megalázása,
ismét a kényszerűség torz rémuralma.