Joszif Brodszkij AZ EMLÉKMŰ


Állítsunk emlékművet 
a városban, a sugárút végén, 
vagy a centrumban, a tágas téren, 
emlékművet, 
mely beleillik a tetszőleges háttérbe, 
mivelhogy 
jó felépítésű és igen realisztikus. 
Emlékművet, 
ami senkit sem zavar. 

Ültessünk virágokat 
a talapzat köré, 
valóságos kis kertet 
a városatyák engedelmével, 
ahol gyermekeink 
hunyoroghatnak 
a nagy narancsszín napba, 
s a föléjük telepedett alakot 
vélhetik ismert gondolkodónak 
vagy zeneszerzőnek 
vagy tábornoknak.  

Virágok virítanak 
majd  – garantálom –  
a talapzaton minden reggel.  
Állítsunk emlékművet,  
ami nem zavar senkit.  

Még a taxisok is  
megbámulnák fenséges sziluettjét.  
A kert alkalmas  
találkahely lenne.  
Állítsunk emlékművet.  
Elhaladnánk alatta munkába sietőben,  
külföldiek fényképezkednének alatta,  
fényárban lubickolna minden éjjel.  
Állítsuk fel a Hazugság emlékművét.


Petri  György  fordítása