Weöres Sándort Hornyik Miklós kérdezte (1967)


H. M.: Azonkívül, hogy a kritikusok misztikusnak és idealistának mondják, gyakran visszatérő vád az is, hogy verseiben "világundor" van...

W. S.: Világundor csak annyiban van, amennyiben az ellenkezője: a világ élvezése is. Az élvezet kiváltja az undort, az undor kiváltja az élvezetet, ezek a dolgok cserélik egymást. A világ élvezése, vagy a tőle való undorodás annyit jelent, hogy a világtól nem tudtunk egészen megszabadulni, nem tudtuk pusztán indifferens látvánnyá változtatni a magunk számára; és nem tudtuk elérni azt, hogy a világban már ne legyen belőlünk más jelen, mint szeretetünk és részvétünk iránta. Ha valaki ezt az indifferenciát el tudja érni, hogy a világban már nem marad másképpen jelen, mint szánalma és szeretete révén és puszta rögszerű testi jelenlétével egészen a halálig, annak nincs undora a világtól, de nem is élvezi többé.


forrás: Hornyik Miklós  BESZÉLGETÉS ÍRÓKKAL  
Ister kiadó, Bp.  2000   (pp. 37-38.)