Saint-Just, az őrjöngő szerelmes,
a szabadság irgalmatlan pallosa,
a terror vakmerő és józan alkotója,
kérlelhetetlen tiszta arkangyala,
aki maga volt a testet öltött eszme,
aki a kezdett úton soha meg nem állt,
végül szótlanul tűrte a megalkuvók,
az összeesküvők vad rohamát,
érzéketlen közönyös kőszoborként
az eljövendő barbár századokba révedt,
és nem talált elfogadható mentséget,
ami a hatalmat, ami a labirintust,
meghasonlott magányos szörnyeteg,
magábaroskadva gunnyasztott az ágyon,
mert tudta, hiábavaló könyörtelen szigora,
az ember irányítható, gyarló és védtelen,
s az ő számára már nincsen kegyelem.