CSAK HA ÚGY ALAKUL
1978-ban még gőzösök jártak Rhodoszra. Az éjszakai járat orrán-tatján
méteres betűkkel az állt : HOMÉROSZ. Indultunk éppen, a lenyugvó nap
szembetűzött, a mindenhonnan összeverődött hátizsákosok az éjszakára
készülődtek a kémények tövében.
Időtlen béke a sós szélben; füstarany ég, borszínű tenger. A szőke
holland rám nevetett.
- Amszterdam - mondta bemutatkozás helyett.
- Budapest - válaszoltam.
- Óh, Budapest! - És csámpás kiejtéssel, derűsen sorolta: - Petőfi híd,
Szabadság híd, Erzsébet híd...
- Ez igen!
- Csak térképről tudom; Széchenyi híd, Margit híd, Árpád híd... aztán
a vasúti híd - baaammmmm!
- Baaammmmm?!
- Százszor megcsináltuk a szimulátoron! NATO, 4. bombázóhadosztály.
Néztük a borszínű tengert.
A holland barátságosan vállamra tette a kezét:
- De csak ha úgy alakul.