Győrffy Ákos ÍGY TŰNIK EL


Szürkült már, mire kiért a zátonyra.
Ilyenkor októberben olyan alacsony
a folyó vízállása, hogy térdig kellett
csak felhúznia a nadrágját ahhoz, hogy
átkeljen a holtágon.

A zátony egy ellipszis alakú, nagyjából
száz méter hosszú sódertömeg, ami alig
néhány centire emelkedik ki a folyóból.

Az ilyen leírásokkal önmagát védi valamitől.
Nem tudja, mi az pontosan, amitől meg akarja
védeni magát, csak a közelségét érzi, vagy
a hiányát, ami végső soron ugyanaz.

Sirályok szálltak fel jöttére a kavicsokról,
sirályok és kárókatonák. Lassú szárnycsapásokkal
indultak a közeli szigetcsúcs felé.

Azért jött ide, hogy legyen valahol, hogy sikerüljön
észlelnie a puszta létezését. Lássa azt, hogy itt áll
egy fiatal férfi, cigarettázik, a szemközti sziget
homokpartját nézi, és megpróbál úrrá lenni
valamin, amiről semmit sem tud.

Belélegzi a zátony iszapszagát. Lát egy hazafelé
tartó gémet eltűnni az ég sötétebbik felén.
Így tűnik el. Hal veti fel magát a vízből
a zölden villódzó bója mellett.
Ezüstje beleég a tekintetébe.



forrás: TANÍTVÁNY  folyóirat