Kiváslalt lépcsők fölött
hideg por lepte, pókoktól
ragacsos gerendázat nyikorog,
bagolyszag, galambganéj
és fészek fészek mellett és ijesztően
sok darázs, kuvik és denevér...
Miért remegsz belé, ha a közelben harang kondul,
keményen, mint az ütés, nyilallón, akár a fájdalom?
Az eresztékközökben hosszasan alusznak a pókok,
a férgek némán pusztulnak el a járataikban,
a rőzsenyalábon meddő a galambtojás.
Aki ezt a házat lakta, elment.
Besúgók és hajléktalanok, senkik
tanyája lett. Szél szállása.
Időfogház. Sötétben sóhajtó
súlyok reccsenése, aztán
az ütés, jogot magának így jussol a halál.
Kányádi Sándor fordítása
forrás