Az arcomat keresd, az arcomat,
ahogy tükör lesz és magába húz.
Magába húzza, szívja arcodat,
beissza ráncaid, csupaszra nyúz.
Keresd, keresd, ha néha elveszik,
az arcok oly törékenyek, kicsik,
az arcok elveszők, az arcom is,
keresd, keresd az arcom arcodig.
Tükörbe nézz és úgy kutasd nyomát,
az arcodon az arcomat találd,
csak arcaink közös sebét ne lesd.
Ne félj, ha fáj, ha sokszor mást mutat,
ha nem te tükröződsz, ha kárhozat,
tükör-pokolban szörnyeteg : te csak keresd.