Paul Valéry prózaverseiből


Az emberhez 

Az emberhez, aki egyedül van, csakis hozzá szólok – 
ahhoz, aki felriad in media nocte létének pőreségében 
– mintha tudatának túloldalán támadna fel, valóságosnak 
és idegennek lát mindent – mintha lámpással érkezett volna 
valami sötét helyre, ismeretlen tárgyak közé, s ahogy lép, 
megvilágítja és átformálja őket. Nem vártak rá akkor és ott, 
a helyen, amelyik merőben más hely is lehetne...
























A dolgok

A dolgok a maguk módján beszélnek hozzánk – Néha 
énekelnek.