Egyedül vagyunk, elhagyatva, önmagunkban és másokban,
még ha béklyóba is köt az egyetlen
és egyúttal a minden. Ezek csak romok,
nem is átvitt értelemben,
és itt maradtak egy halomban.
S ezt a végesség nyújtja el egyre,
míg el nem jön a mozdulatlanság, amely
mintha elvenné a halottak lélegzetét.
Már megint ősz lesz, ha megérjük...
Polgár Anikó fordítása