Az ösvény mellet a Nagy-Vasfazék-patak, térdig érő
avar. Megállunk, fütyülök a kutyának, hogy ne zörögjön.
Megdermed, néz ránk, bal első lába a levegőben marad.
Figyeld, milyen a csönd, mondja a barátom. Figyelem,
milyen. Erős zúgás a fülemben, hallom, ahogy szörcsögnek
a beleim, a halántékomban, mint egy lábdob, a szívdobogás,
combomban remegni kezd egy izom. Nézni
kifelé a testemből. Az orángután néz át így a rácson.
A test rácsain nézni át. A kutya nem bírja tovább három
lábon. Ágreccsenés szakít ki a bambulásból. Szarvasok.
Egy bika és három tehén. A vad látványa valami peremen
egyensúlyoz. Ikonok ilyenek, a valóságosból kicsúszva
kicsit. A vadakat nem a szemével látja az ember.
Mindenemmel látom, ahogy átvágnak előttünk, a gerinc
felé. Aztán valami lenyomat, könnyű nyomás a mellkasomon.
Látom a sötét csíkot utánuk, ahogy patájukkal
kiforgatták a földet az avar alól. Bennem is valami hasonló
csík marad. Bizonytalan szélű, homályos karcolás.
avar. Megállunk, fütyülök a kutyának, hogy ne zörögjön.
Megdermed, néz ránk, bal első lába a levegőben marad.
Figyeld, milyen a csönd, mondja a barátom. Figyelem,
milyen. Erős zúgás a fülemben, hallom, ahogy szörcsögnek
a beleim, a halántékomban, mint egy lábdob, a szívdobogás,
combomban remegni kezd egy izom. Nézni
kifelé a testemből. Az orángután néz át így a rácson.
A test rácsain nézni át. A kutya nem bírja tovább három
lábon. Ágreccsenés szakít ki a bambulásból. Szarvasok.
Egy bika és három tehén. A vad látványa valami peremen
egyensúlyoz. Ikonok ilyenek, a valóságosból kicsúszva
kicsit. A vadakat nem a szemével látja az ember.
Mindenemmel látom, ahogy átvágnak előttünk, a gerinc
felé. Aztán valami lenyomat, könnyű nyomás a mellkasomon.
Látom a sötét csíkot utánuk, ahogy patájukkal
kiforgatták a földet az avar alól. Bennem is valami hasonló
csík marad. Bizonytalan szélű, homályos karcolás.