B. B. – Háborúk között, pusztító rémek árnyékában élünk. Gondolsz néha az emberiség jövőjére?
K. F. – Természetemtől fogva optimista alkatú ember vagyok, ezért is írok. Noha sok háború folyik ma is a világon, elsősorban mégsem a harmadik világháborútól félek. Sokkal jobban félek olyasmiktől, melyeknek válságjelei már erősen érezhetők. A brutalitásoktól, a szadizmustól, az öncélú kegyetlenkedéstől, a túszszedésektől. A privát és kollektív neurózisoktól. Gond a túlnépesedés és az ezzel együttjáró elmagányosodás, elszigetelődés. Az uniformizálódás, mind az establishmentben, mind a lázadásban. Ez és még sok minden nagyon aggaszt. Félelemben élünk, mindenki fél valamitől, és én félek ettől a félelemtől. Az elhülyüléstől. Nem szeretnék a huszonegyedik században élni. Szerencsére nem is fogok. [...]