Reggel óta havazik. A sötét telebeszéli
a világosság fejét. Hollók tapintata
egymás iránt, mert azt hiszik,
hogy a másik szeme rájuk világít,
így ismerik meg és értik félre önmagukat.
És mi? Lehetséges még
a látható után vágyni?
Az ellenpólusunk remélhet-e? És az vajon igaz,
hogy a halál pillanatában kimért büntetés
már nem is büntetés?