Weöres Sándor NYOLC SOR

Gyerek-szemmel
szembe-ülnék azzal az öreggel,
aki én vagyok, vagy akivé lettem,
ülnénk ketten,
megbámulnám ősz haját,
hallgatnám sok ócska gondját-baját;
mikor meghal, csodálkoznék
s akkor se változnék.