T. D.-NEK ISMÉT
élő emlék! a néhai barátság
mit mondhat még? és mért ne mondana
igazat is, ha /rá hallgatva/ mását
megtalálja, ha rátalál szava,
mintegy magára, s mint babér a kőre,
ráborul, rajta nyugszik, megmarad
emlékeztetőül, örök időre:
a másik egyikével egy-darab?
volnánk az avon-parti temetőben
hant-szomszédok, majd beszélnék veled.
megférnénk ott, a jó hamleti földben
egymás mellett /anakreón, beckett/ –
ahol megkövült állítmány az a
kérdés, hogy kinek s volt-e igaza...
forrás: Géher István HOL AZ A LÁTVÁNY?
Liget Műhely Alapítvány, 1997. (207. p.)