1955. április 4-én születtem Kolozsváron, amelynek lakossága akkor száznyolcvanezer fő volt, de úgy huszonöt év alatt háromszázezer főre duzzadt, míg az én nyelvemet beszélők száma nem változott. Lakásunk közelében volt egy nyomda, amely egy szép napon bezárt, majd újból megnyitotta kapuit –, mint harisnyagyár. De nemcsak ezért élek Budapesten. 1977. december 1-én kihallgattak a kolozsvári állambiztonsági szervek; három és fél órán keresztül faggattak arról, hogy kikkel és mikor beszéltem Erdély hovatartozásáról. Ekkor elkobozták összes addigi verseimet, majd tíz nap múlva hiánytalanul visszaadták: úgy látszik, tévedtek: nem én aknáztam alá –, magától rossz a rendszer.
Voltam játékgyári anyagmozgató, munkakönyv nélküli tejkihordó, munkakönyves könyvkihordó, de főleg otthon ülő költő és pár soros adat irodalmi lexikonokban.