Lábass Endre Házszínház könyvéből (p. 152. )



Mindig elcsodálkozom, milyen furcsán működik az agy – amikor, finoman szólva, rossz véleményem van magamról, amikor napokon-heteken át jobb nem gondolnom  erre a személyre, akkor hirtelen   magától összerántja bennem a dolgokat. Nélkülem sokkal jobb vagyok.