Költészetre való képességünk az emberi természet legnyugtalanítóbb titkai közé tartozott mindig, és ma se szűnt meg az lenni. Bár a líra egy ideje érezhetően válságba jutott. Ez pedig az emberi lényeg válságáról beszél nekünk. Hogy mi a költészet? Valódi mibenlétéről nem tudunk semmit. A költészet csak magáról beszél, minden másról hallgat. Tehát rólunk szól, legsajátabb dolgainkról. Ezért nem érthetjük meg másképp, csak önmaga és önmagunk korlátain belül.
A költészetről való gondolkodásunkat át kell alakítanunk. A líra meghalt, a vers testté lett.
A test pedig orpheuszi természettel bír. Vagy a folyton megújuló Hold, amely épp visszatéréseivel tagolja a létező dolgok ritmusát. Talán a Hold is orpheuszi. Mindenesetre jelenlétét nem magyarázza fontossága. Miként a legendák szentjeinek teste: miután megszabadult a lélektől: hatványozottabban volt képes csodát tenni. A csoda pedig az igazi véletlenben jelenik meg.
Mindig arra vártunk, hogy valami megtörténjen velünk. A költészet nem szűnt meg a csoda felé terelni képzeletünket. Egyszer talán eljutunk a megoldásig. A titok középpontjában megszólal a nyelv. Ha elveszíti konvencióit, megértjük, amit mondani akar.
Borbély Szilárd első verseskötetének, az 1988-ban megjelent ADATOK-nak hátoldalán található szöveg. (KLTE, Debrecen, Határ füzetek - 2.)