I
A szótlanságig komorodva
ahogy a tehetetlen kívülállók
figyeled az arcok változásait
a karneváli forgatagban
a maskarák ünnepi fölvonulását
a cselvetések ördöngős cikázását
Lesz ami lesz kiáltja az egyik
siklik és csavarodik a kígyó
meggyalázott kifosztott áldozatként
vonaglik a porondon és tekeredik
aki megszánja azé a kétes érdem
így hát azt rontja meg
II
Amikor már rövid távon
nincs remény a folytatásra
előbb-utóbb megjelennek a csőrök
a csipogó éles kések és fűrészfogak
szétszabdalják és darabokra tépik
ami a látomásból még épen megmaradt
Amikor az ingatag hatalomért
illetve szabad rablásért koncokért
folyik az ádáz küzdelem
ti vergődő széplelkek álljatok félre
ilyenkor már nincs idő az érzelgésre
ilyenkor csont törik vétlenek is hullanak
III
S ha majd a sorsunkról döntenek
a harc után a nagyhatalmak és a kishatalmak
ahogy már lenni szokott e földi létben
lesz-e erőnk ismét a megújulásra
hogy a baljós előjelek dacára is óvjuk
a szellem vézna lángját a gyorsan hamvadó tüzet?