"Úgyhogy van valahol a világban egy kóbor Ottlik-fordítás, ami valószínűleg rossz."
Bővebben a Lettre 2008. Nyári számában, Réz Pált Várady Szabolcs kérdezte:
[...] A Chant d'Automne, Baudelaire verse, az egyik legszebb verse a Fleurs du malnak, Szabó Lőrinc fordította. Kétrészes vers, nagy őszi vers, ami persze a halálról szól. Szabó Lőrinc keményebbre vette… és egy kicsit azért a halál kicsúszott a versből. Hozzák a fát, ledobják, dübörög a kövezet, tél lesz, ami a halál. Például ezt én megpróbáltam gimnazista koromban, még Váradon lefordítani, mert elégedetlen voltam a Szabó Lőrincével. Nagyon rossz lett. Megvan, de össze fogom tépni, mielőtt meghalok, olyan vacak.
Hadd mondjam el, mert ez talán érdekes, hogy egyszer Ottlik Gézánál jártam, nem sokkal a halála előtt. Akkor jelent meg az ő bridzskönyve franciául. Írt ugyanis egy bridzskönyvet, amire nagyon büszke volt, azt mondta, hogy az a legjobb munkája. Angolul írta. Kérdeztem, hogy miért nem fordítja le. Azt mondta, hogy "olyan jó, hogy még én se tudom lefordítani". Egy skót ürgével együtt írta. A könyv megjelent franciául is, az angolból nem adott nekem, joggal, mert én nem tudok angolul rendesen, de franciát adott egyet, és dedikálta. És minthogy ő akkor már gondolt a végre, az első sora ez volt: "Bientôt nous plongerons dans les froides ténèbres" - a kiejtésemért elnézést, de Gyergyainak is rossz volt a kiejtése. [Hideg homály borúl szívünkre nemsokára. Szabó Lőrinc, 1920; Lassacskán nyirkos estbe bukhatunk. Dsida Jenő, 1927; Sötétség és hideg vesz körűl nemsokára. Szabó Lőrinc, 1941.] Ezt odaírta angolul, odaírta németül, mindenféle nyelveken, és azt mondta, "hát igen, Palikám, most már ez jön", valami ilyesmit. És akkor mondom, hogy én ezt lefordítottam diákkoromban. "Én is." Mondom: "Tényleg? Add ide. Hol van?" Azt mondja: "Megjelent." Kérdem: "Ezt komolyan mondod?" "Komolyan. Ha meghalok, keressétek meg. Nem a nevem alatt jelent meg." Úgyhogy van valahol a világban egy kóbor Ottlik-fordítás, ami valószínűleg rossz. Mert azt is mondta, hogy nagyon rossz. Korai. Egy kőszegi diáklapban vagy az Új Időkben, vagy nemtudomén hol. Úgyhogy egyszer valaki megtalálja majd, száz év múlva.
A teljes interjú : LETTRE 69., 2008. Nyár