És mennek, elvakultan, messzire.
Egynek holmija van, másnak hite.
Ó, termékenység istennője, te!
Nem kérded őket, van-e folytatás.
A bíbor szájak étvágya oda.
Mállik, párállik minden birtokuk.
A kőtáblák elásva, régen, otthon.
Baál mennykőcsapása síkot ér.
Nem válaszol az egynemű anyag.
Az alfabéta nem jó semmire.
Fönícia halott, mert nincs hite.
A kőben két oroszlántest szorong.
Szűrt fény esőz az üres városon.
Palló, lajtorja sehol, csak az árnyék.
Az anyag tövén átfordult idő.
Byblos a halott szolgák városa.
Ég és föld közt rettentő szarkofág.
Az idő majd évekre hullik el,
mint szolgákra a szolgaság.
S ők mennek, elvakultan, messzire.
Astarte hitével, vagy nélküle.
Ó, örök hátizsák! Az örök hátizsák!
Hiába kérded, mi a folytatás.
Fölring a part, s egy délibáb vele.
S a partnak nincs vitorlamestere.
Egynek holmija van, másnak hite.
Ó, termékenység istennője, te!
Nem kérded őket, van-e folytatás.
A bíbor szájak étvágya oda.
Mállik, párállik minden birtokuk.
A kőtáblák elásva, régen, otthon.
Baál mennykőcsapása síkot ér.
Nem válaszol az egynemű anyag.
Az alfabéta nem jó semmire.
Fönícia halott, mert nincs hite.
A kőben két oroszlántest szorong.
Szűrt fény esőz az üres városon.
Palló, lajtorja sehol, csak az árnyék.
Az anyag tövén átfordult idő.
Byblos a halott szolgák városa.
Ég és föld közt rettentő szarkofág.
Az idő majd évekre hullik el,
mint szolgákra a szolgaság.
S ők mennek, elvakultan, messzire.
Astarte hitével, vagy nélküle.
Ó, örök hátizsák! Az örök hátizsák!
Hiába kérded, mi a folytatás.
Fölring a part, s egy délibáb vele.
S a partnak nincs vitorlamestere.
forrás: A kastély előtt c. kötet, Bp., Balassi Kiadó, 2001. (34.p.)