Mert szép a fiatal, de a vén nagyszerű”
Victor Hugo
Nézzétek őt, ki lenni az tudott,
mi akart: horgaselméjű s szikár agg.
Míg évei surrogva messziszálltak,
uszályukba sosem kapaszkodott.
Úgy viselte terhét az ifjuságnak,
émellyel, mint várandós asszonyok,
mélyen elrejtőzve, némán, konok
várásában igazibb önmagának.
Mint választott mesterségükre mások,
úgy készült az öregségre – magához
így édesgetve a keserü sorsot.
Mert nem, kit a végzet szeret – de ki
a saját végzetét megszereti,
tudd meg, ó ifjúság, csak az a boldog.