Petri György KORNISHOZ

Számít, hogyne, hogy találkozunk vagy sem.
Sok minden elmarad, illetve bekövetkezik
annak következtében, hogy igen vagy sem.
De amit kellett, megtudtuk egymásról.
Te úgy írsz, mint amikor a szél a függöny
miatt nem tudja bevágni az ablakot,
én, mint amikor leesik a hamutartó
a szőnyegre. Te a csattanás, én a cserép
lehetőségéről. (Te talán fordítva
gondolod.) Az üvegszilánkokat, a csikkeket
együtt szedjük össze, és a hamut is
együtt porszívózzuk a lakatlan lakásban
a gyönyörű szőnyegen.

Petri György T. D.-höz

az élet ez az élet ez az álom?

kesztyűként kifordítva ugyanaz
a nyelv A jobb a balra nem hajaz
De szótlanul is elleszünk már hisz annyi
megtébolyult téblábol a fonákon

Tükörmélybe ilyen soká zuhanni?

Deák László (1946. X. 9. - 2009. XII. 30.)

Nap Kiadó, 2012

Básti Lajos Somlay Artúrról

Csoda, hogy olykor rigolyás vagy morgós volt? Egyáltalán említésre méltó ez? Ki tudná elképzelni ezt a kivételesen nagy egyéniséget küzdelmes, harcos pályáján át mosolygósan vagy zsakettben? Nézzük végig alkotó nagyjaink arcképcsarnokát! Halhatatlan lobogásukban, szikrázó indulataikban, szilaj keserűségeikben, vad örömeikben és süket fájdalmaikban vajon melyiküknek jutott osztályrészéül a cirógató élet?



forrás 


 

Deák László HALOTTAIM

A zöld vadság utáni beérés mámora elcsitul.
Holt szépek esőzik körbe az én nyugtalan szívemet.
A mért súly alant következik, de félsz marad felül,
Hozzájuk méltóan és csendes erénnyel hullani le.
Nem híva, sürgetve a véget, de rikoltozva sem.
Ahogy a kéj lepereg, ahogy újra csordul a könny.

Deák László  Az árvaság kora c. kötetéből,  
Magvető Könyvkiadó,  1994. 

Ady Endre A CSODÁK ESZTENDEJE

Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár,
Folyók mély bölcsőkből kikeltek
S engem elhagynak már azok is,
Akik eddig szívvel sziveltek.

Valaki megőrült az Űrben,
Valamely Nap járja bolondját,
Valaki mindent összezavart
S üstökösök jövését mondják.

Nagy vágy-kötelek elszakadnak,
Ébrednek oktalan szerelmek
S karunkon a régi örömök
Lesznek bús, utálatos terhek.

Bicskák szomjasabbak a vérre
S gőzösök egymásba szaladnak
S akik szerették az Életet,
Most nagy Halál-légyottot adnak.

Ki csinálja, ki jár közöttünk?
Egymás mindene minden-minden
S a felhőt az a Cél kergeti,
Mely itt tapos a lelkeinkben.

Egy pillanat és minden más lesz,
Más a holt Tenger, más az örvény
S másképpen villan meg agyamon
Minden gondolat, minden törvény.

Jaj, jaj, be félek, félek, félek:
Mi lesz vajon, jaj, mi lesz holnap?
Messze világok szeszélyei
Nekem holnap mit parancsolnak?

Hogyan tiportat el a sorsom,
Hogyan hal el minden, mi drága?
Óh, örök titkoknak szomorú,
Borzasztó, egységes világa.