Ladányi Mihály SZERETET, SZERETET

Szeretet, szeretet,
teljesen elöntöd az év ötvenkettedik hetét,
mint az áhítat
a kofák arcát az imaórán.
A lelencházban
az adakozni igyekvő jólelkűek
rólad suttognak a csipás kisgyereknek,
akinek már korábban
felakasztották apját, anyja meg
öngyilkos lett
az elmegyógyintézetben.
És boldoggá teszed
csillogó tükröcskéiddel
az ámuldozó bennszülötteket
a gyarmatosítás meghitt perceiben,
és a kedves csokoládé-szobrokat is
te nyújtod át a rácsokon,
és te nyitod meg az Embervédő Egyesületben
a jótékonysági teaestet
táncmulatsággal egybekötve,
és szeretet, szeretet,
te adod a világnak
a bombázási szünetet.