Imre Flóra
Köz-érzet


valami kivonulás-féle
szégyenből reménytelenségből
ébren-nem-létbe vagy nem-létbe
nem elefántcsont legfeljebb föld

nem vagyok résztvevője annak
amit ellenemre csinálnak
mért kell patkányfészek-hatalmak
országos trágyájában járjak

én hát kiáltok és sikoltok
ne bántsd a magyart mindhiába
önvére hozza a balsorsot
önfia dönti rabigába

hol zsarnokság van zsarnokság van
aki szól magában beszélne
mint cigány a siralomházban
magával kötve mint a kéve

kitántorognak Angliába
nekünk meg már vess puha ágyat
csend hó halálnak éjszakája
mend azhoz járó szemem könnyel árad