...a
meghatottság, az elérzékenyülés, a rajongás, a csodálat, a szívet tépő
zokogás, az emésztő szenvedély, a töredelem, a vezeklés, a zarándoklat, a
büszke magány, a mélység, a magasság, az elkötelezettség, a szolgálat, a
lázadás, az alázat, az önátadás, a virrasztás, az ima, a szorgalom, a
buzgóság, az iparkodás, az önmegtagadás, a nagylelkűség, a bőkezűség, az
áldozat, a tisztelet, az áhítat, a megtérés, a hitehagyás, a szakítás, a
számkivetettség, a gyötrelem, az átok, az ábránd, a gyöngéd tűnődés, a
merengés, a báj, a könnyes emlékezés, a képzelet játéka, az öncélú
hóbort, a harag könnyeire fakasztó fölháborodás, az ellenállhatatlan
vonzalom, a bevallhatatlan vágy, a tevékeny részvét, az elvonulás, a
figyelem összpontosítása, az elmélyülés, a műélvezet, a
zongorakivonat-olvasás, az önsanyargatás, az aszkézis, a koncentrált
gyönyör, az önkívület, a kéklő távol, a testidegenség, a sejtelem, a
jeges mámor, a holdvarázs, az erotikus vacogás, a dac, az álomba fúlás, a
csakazértis, a harci láz, a mértani szellem, a történeti érzék, a
szisztémakényszer, a mélabú, a gúnykacaj, a koldusgúnya, az eretnekség, a
bűnvallás, a hitvallás, a pártütés, az előkelőség, az elsőbbség, a
frissesség, az ódonság, az édes kín, a fájvirág, a könny áztatta vánkos,
az eszkhaton, a szelídség, a harisnyakötőbe rejtett tőr, a kulcscsont, a
halovány csukló, a karcsú boka, a bús bajusz, a kézelőgomb, a
veszendőség, a szív...
forrás: Élet és Irodalom 2002. december 27. 52.szám