Kukorelly Endre ELREJTŐZÉS

Már jól tudom hová kerül 

amiben hittem; sárból való 

akit elküldtem visszajön 

s magamra is hiába várok  

 

Kinn talán esik régóta  

                     végtelen

kanyargós csúfos nagy vizek 

gyülekeznek lassan körénk 

elvadult tájképeimen; 

bennem esernyőként feszül 

ez a kiföstött világ és 

minden ami volt elvegyül 

 

végre a tengerben meg a hóban 

Már nem írható le rólam 

többé ennyi adósság.

 

 

Tatár Sándor ANYÁMNAK

                                                       'másik kései

Tudtad, drága Anyám, hogy kit és mire hagysz itt,
mikor leintetted a túlra vivő taxit?
A lelkiismeret-kín, mondd csak, utolért?


Vagy neveltem volna magamat én keményre,
mit váltig takargattál, észrevéve – 
a nem-gonosz is lakol mindenért. 


Nappalom bujkálás, és gyógyszer hozza álmom: 
teher, sőt átok ül e lankadt, kósza árnyon; 
ha szép szót lel, biztos, hogy hazudik: 


a mondhatatlant bűvészkedi szóvá, 
mije a rábízottból maradt, azt is szerteszórná 
(nem ezt ígérte valaha a huszadik...) 


Nem nyafogok, hisz most már késő; 
nevemmel terhes már a véső 
–ha ugyan állítanak sírkövet... 


Mit meg kell járnom még, az út, tán pár arasznyi  – 
figyelmem lassan már csak arra tud tapadni, 
hogy onnan milyen hívás, hír jöhet.   






 forrás (43.o.)