Nem volna szabad szeretni. Soha, senkit.
A szeretet ólomsúlyú teher, mely a földre
húzza hordozóját. Másképp kell: derűsen,
súlytalanul lebegve tények és évek felett.
Az emberek tárgyak: vedd kézbe, forgasd,
szagold meg és ejtsd el őket. De ne szeress.
A szeretet nem öröm, ellenkezőleg: hasító
fájdalom, hajótörés, gályarabság. Belekóstol
a szerencsétlen, többé nem lehet meg nélküle,
és belehal, szeretetbe, hiányba, mindegy. A
többség sorsa könnyű: ők csak a szót ízlelik
olykor, idegenkedve furcsa zamatától. De aki
szeretett már, nem menekül: ő a magát őrlő
malom, folyton forog, nem lelve nyugalmat.