talán szemérem az amivel elkezdődik
úgy mondani magam hogy nem is én vagyok
messzi történetek idegen szereplőit
szívni húsomba és nem ami adatott
azt élni csak hanem nyújtózva lehetőkig
álarc álarc mögött szerepek stílusok
testébe oldani ezt a "nagyon merő"-t itt
az ember élvezi hogy ő maga titok
egy darabig de jön egyszer egy pillanat
nézed idegenül lesminkelő kezed
és a tükör előtt próbálgatod magad
ráncok és sima arc ez is az is szerep
ki vagy és merre vagy álarc álarc alatt
blank jambusban beszél álom s emlékezet