Eljön a nap, mikor öreg leszek végre,
a kertben ülök és nézek az égre,
meleg lebeg, s a délután
árnyékot vetve lobban a fán.
Tudom, hogy így lesz, hogy így lesz vége,
csak ülök némán, és nézek az égre,
csak ülök és nézek és álmodok,
és észre sem veszem, hogy meghalok.