Hódolat Weöres Sándornak
Ha elgondolkodol,
már az is valami ;
ami sok, pazarol,
gyakorolja, ami,
s épp így, ami kevés
marad, elszórható:
az értelmezhetés
csak művi mérv-adó.
Ha nem gondolkodol,
az se mindig kevés ;
név vagy, és valahol
a véső épp bevés,
zajodat hallani,
aztán csak látható:
itt nyugszik az-aki,
egykori véradó.
Ami így egykorol,
neve-értelme: mi?
Úgy hozzáváltozol,
nem is fog látszani,
mi volt a jelenés,
mi örökkévaló:
kiválás, eltünés
egymásba-hervadó.
Seholon semmikor ;
napóraketyegés ;
hirtelen száll a por ;
levegő legelész ;
semmi nem egyszeri
sem nincs a z a f o l y ó ;
most kéne kezdeni,
erről lett volna szó.
forrás : Élet és Irodalom, 1977. február 26. 5. o.