Kálnoky László ÖNMAGAMNAK

 

A fenségeset, a magasztosat

ma már ellensúlyozni illik

gúnnyal, öngúnnyal, a retorikát

farba rúgni, csokoládéval enni

a fokhagymás kolbászt, kirúzsozott

száj fölé kackiás bajuszt ragasztani.

S mi zajlik ezalatt belül?

Ólomkatonák harca papírtigrisek ellen.

Kálnoky László CSAK MINT A FÁK ...

Egyedül állni a nyári délutánban
egy ismeretlen város főterén,
a falnak vetve hátadat,
bámulni a gótikus tornyokat,
testes kupolán a rézrozsda zöldjét,
arcodon érezni a zápor
jótékony, langyos sortüzét,
és hálásan, halkan sóhajtani,
mint a porlepte fák…

Marsall László PARAFRÁZIS

                         Pilinszky  János  emlékére

 

Igenis 

gondoltak a rózsakertre 

gondoltak a rózsatőre

gondoltak egyetlen rózsára is.

Mégis elkövették amit nem szabad. 

 

Nem lesznek üldözöttek, 

nem úgy magányosok, mint a lepkegyűjtő. 

Nem ragyognak Tűhegyre  szúrva, 

üveg alatt mint a lepketábor. 

 

Együtt, de külön-külön utaznak 

bankó-kötegek múmia-pólyában, 

bankok trezorja koporsójában, 

magányosan a Halottak Holdja felé. 

 

Sztavrogin fél. 

Hiába kéri, 

ellopták a köpenyét. 

 

 

 

 *  *  *  *  *  *

 

 

Pilinszky János Sztavrogin elköszön  c.  verse  itt