Holttestem rég elpizslett a földben,
de betűim, úgy képzelem, élnek,
bár lehet, hogy nyelvemet sem érted.
Sejtheted, sok kérdeni-valóm van:
többet tudsz-e "van"-ról s a "nincs"-ről,
mint én, ősöd, a hajdani ember?
De te néma vagy, míg én beszélek,
s amikor szólsz, süket lettem én már,
közös kár, hogy nincs találkozásunk.
De nem értem kortársaimat se,
enyéimet s önnön magamat se,
tudom, hogy téged se értenélek.
Így merítek hálót a jövőbe,
halacskát se fogok ki belőle.