Hajnal Anna szél. Hajnal Anna fű.
Zelk a rigófütty. Illyés a szemrés.
Nagy Laci villám-patás és mintha Örkény
mondaná: önkény! Füst Milán vonszol egy nárciszt.
Tarkójával takarja el a sárga-csillagot
Radnóti. Visszhangzik: én Kassák Lajos
vagyok! És mintha fölvésődne csillag-
sereglettel Karinthy Frigyes koponyája.
Babits ül örök kertben, Kosztolányinál
ég a lámpa. Télben, hol gyönge nap süt
Tóth Árpád szelíden...Ady nincs. Üveg bor
van az asztalon zsidó házban. Léda sincs,
csak az elme világít négyszögletesen,
Juhász Gyula lép a homályban, Kiss József
előtt rajztábla, ír. Pilinszky végre ott,
Pilinszky a való világban, József Attila
középütt, családban van, a családban,
az Énekek Énekében áll Csokonai Vitéz Mihály,
Petőfi dárdás mellel, amott Balassi zihál,
s ahogy a vendégoldallal Arany az utat mutatja
vélnéd, hogy egybeárad Csele és Kishon patakja,
hétezer év siralma, hét magyar évszázad -
Erős vár a mi nyelvünk Istenem, ez a házad.