Oravecz Imre ÖRÖMÓDA
Már csak az egyszerű, világos dolgoknak akarok örülni,
a fénynek, mely reggel beárad a házba,
az ablaknak, melyen át kinézek,
a levegőnek, melyet belélegzem,
az ételnek, melyet magamhoz veszek,
a víznek, mellyel szomjam oltom,
a tűznek, melynél melegszem,
a ruhának, mely befedi testem,
az ajtónak, melyen át a szabadba lépek,
a földnek, melyen járok,
az útnak, melyen sétálok,
a kavicsnak, melyet hazaviszek a zsebemben,
a falevélnek, mely elém hull,
a fűnek, melyet nyírok,
a magnak, melyet elültetek,
a zöldségnek, melyet magam termesztek,
a hegynek, melyet képzeletben naponta megmászok,
az erdőnek, melybe vágyom,
a papírnak, melyre írok,
a ceruzának, melyet közben fogok,
a terasznak, hova munka után kiülök,
a szomszédnak, ki néha átugrik hozzám egy italra,
a széknek, melyben helyet foglalok,
az estének, mely felváltja a nappalt,
a kutyának, mely a lábamhoz telepszik,
a tücsökciripelésnek, melyet sokáig hallgatok,
már csak elkerülhetetlen, szükségszerű örömök éltessenek.
forrás - 109. p.
Füst Milán Ez mind én voltam egykor - részlet
Szeretetet akartál adni Tahtúr fiam, és vártál is szeretetet, csakhogy az emberek általában nem szeretik egymást, ők javarészt senkit se szeretnek. Rokonaidtól meg éppen jóságot vártál, de ők rosszak. Ez is elég általános jelenség, nem igen szoktak törődni egymással. Benned van hősiességre való hajlam, tudom, tehát, mikor egyszer szükséged lett volna barátaid önfeláldozó bátorságára, meggyőződésükért, vagyis ügyedért való kiállásra, akkor csalódottan néztél szét, – nem volt körülötted senki. S most mit tanácsoljak neked, mire tanítsalak? Amit vártál, nem igen létezik, csak ritkán. Épp ezért mondjam azt, hogy légy te is olyan, mint a többi és ne légy vakbuzgóan áldozatkész, szeretetedet ne ontsad? Nem tehetem. Már azért sem, mert vannak emberek, akik szolgálatra születtek, mint te is és bizony én is… Mi nem merünk még unalmasak se lenni. S ilyenek különösen az árvagyerekek. Márpedig te is félárva voltál, én is, magam én apám, te anyád révén. Neked is meg kell tehát várnod azt, amit az élet a nagyon jóakaratú emberekkel művelni szokott.
Nemes Nagy Ágnes
AZ ISMERET
I.
Csak egy marad meg, semmi más:
a tiszta ismeret.
Nem ismeret, csak szomjuság,
mely mind felé vezet.
Nem szomjúság, csak rettegés,
mely oldalamba kap –
rettenthetetlen rettegés!
Hegyezd lándzsáidat.
II.
A rettegés s az ismeret közt
mint hídbolt görnyedek,
rendítenek, eleven eszközt,
a tárgyak, szellemek.
A félelem sötét öléből
egy hídra vetve rá,
fut rajtam nemzet, álom, élő,
de mind hová, hová?
III.
Mint szomjas kentaurokon,
kiket a vágy feszít,
a hátgerincem, homlokom
mind íves, csupa híd.
Lábam előtt, lábam felett
elúszik a folyam,
de mily partok, de mily szelek
borzolják bő hajam?
IV.
Borzolják? Élek? Nem tudom már.
Elold felleg, folyó,
köd úszik foszló partjaimnál,
a híd lebeg: hajó.
S csak bordaíven, roppanáson
tapintom tűnt nyomát;
a rém, a vágy, a cél, e három –
s marad csak egy: a vágy.
Njógen Szenzaki - 1 mondat
Háromféle tanítvány létezik: azok, akik a zen tanítását átadják másoknak; azok, akik fenntartják a templomokat és a szentélyeket; és aztán vannak a rizseszsákok és a ruhafogasok.
Konrad Lorenz - 1 mondat
Miután egyre inkább uralma alá vonta környezetét, a mai ember szükségszerűen megváltoztatja öröm-bosszúság háztartásának egyensúlyát, a bosszúságot kiváltó ingerekkel szemben egyre inkább túlérzékenységet mutat, míg az örömmel szemben fásultságot, ami nemkívánatos következményekhez vezethet.
Somlyó György MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
Rilke levélrészlet, Lou Andreas-Saloménak 1903. augusztus 8.
S közben ezernyi feladat származik minden kapcsolatból, követelmények és kényszerek horgadnak föl minden emberi viszonyból, s az ember persze meglelheti bennük az élet nagyszerűségét és boldogságát és önmagává növekedhet általuk.
Vannak akik képesek erre. Mások azonban eleve, törvényszerűen magányosak s nem születtek társasági lénynek; számukra minden kapcsolat veszélyt és ellenségességet rejt magában; a ház, melyet felépítenek, az ő hátukon nyugszik, mert nincsen hazájuk, mely hordozná a házat, s a kedves, közelálló emberek valami túl-közeli terhet sodornak életükbe, s a távlat kimarad.
Ó, Lou, egy sikerült költeményemben több valóság van, mint bármelyik emberi kapcsolatomban vagy átérzett vonzalmamban.
forrás: Rilke levelek I., Új Mandátum könyvkiadó, Bp. 1994.
fordító: Báthori Csaba
Vannak akik képesek erre. Mások azonban eleve, törvényszerűen magányosak s nem születtek társasági lénynek; számukra minden kapcsolat veszélyt és ellenségességet rejt magában; a ház, melyet felépítenek, az ő hátukon nyugszik, mert nincsen hazájuk, mely hordozná a házat, s a kedves, közelálló emberek valami túl-közeli terhet sodornak életükbe, s a távlat kimarad.
Ó, Lou, egy sikerült költeményemben több valóság van, mint bármelyik emberi kapcsolatomban vagy átérzett vonzalmamban.
forrás: Rilke levelek I., Új Mandátum könyvkiadó, Bp. 1994.
fordító: Báthori Csaba
Karátson Gábor - 1 mondat
Még amikor még nem kezdődtek el közöttünk azok a félreértések, irritációk, amik előbb-utóbb úgy látszik minden barátságot tönkretesznek.
Márai Sándor FÜVES KÖNYV
59
A barátságról
Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.
Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: "Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én." Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egy helyt Luciliusnak: "Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát." Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.
Részlet Németh László Sárközi Mártának írt leveléből, 1950. február vége
Minél több viszonyban mondok csődöt, annál jobban látom, hogy az emberek legnagyobb szerencsétlensége (helyesebben szerencsétlenségük és süllyedésük mértéke), hogy olyan kevesen képesek közülük a barátságra. Pedig ez az egyetlen igazán emberi kapcsolat. Szülök és gyermekek viszonya, szerelem, pajtásság, bajtársiasság, mind indulatok, szenvedélyek, érdekek szövetkezése, az emberi faj és a társadalom használ ki általuk.
Egyedül a barátság az, ami a mienk, lelkünk magasabb köreié. A szép az volna, ha minden más viszonyt is lassan barátsággá tudnánk alakítani; erre vágytam én, de talán csak az apámmal s tanítványaimmal sikerült valamelyest. Inkább az szokott történni, hogy a barátok érdekeik biztosító szelepeként használnak bennünket, vagy éppen valami fizikai indulatok pártolnak át abban, amit barátságnak hisznek. [...]
Domokos Mátyás írása a 2005/05. HOLMI-ban Sárközi Mártáról: itt
Samuel Beckett A megnevezhetetlen (befejező rész)
...folytatni kell, nem tudom folytatni, folytatni kell, tehát folytatom, ki kell mondani a szavakat, amíg csak el nem fogynak, ki kell mondani őket, míg rám nem találnak, és el nem mondanak engem, különös büntetés, különös bűn, folytatni kell, talán már mindez meg is történt, talán már elmondták nekem, talán már elvittek a történetem küszöbére, az ajtó elé, ami a történetemre nyílik, csodálkoznék, ha kinyílna, én leszek az, a csend lesz, a csendem, nem tudom, sohasem tudom meg, a csendben nem tudhatja az ember, folytatni kell, nem tudom folytatni, folytatom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)