És valóban az volt, hibátlan.
A csontozat kiegyensúlyozott
Építményén alig-mozgásban
erek, inak, izmok, idegdúcok
Pontos illeszkedéssel szerveződő
Rendje a sima felület alatt:
A tökéletes hús. Az öntudat
Még nem bántja. A végtelen időből
Lecsöppenve, mint súlyos, sűrű méz
Vagy higany gömbje, ahogy megpihen
Egy mélyebb és laposfenekű rész
Széletájt, olyan természetesen,
Hogy el se hinnéd, egy mozdulatodra
Továbbgurul. Az önelégült forma,
A már-már állati magabiztosság
És a végül is ebből eredő
Kecsesség, mintha századok csiszolták
Volna minden izomrost minden egyes
Feszülését minden kis rezzenethez.
Mert hát persze a végtelen idő
Tükrözőfelületű cseppje ő,
Ahogy ígéret, s végképp változatlan,
Semmi disszonancia, semmi kétely,
Nem ismerős szégyennel és kudarccal.
Ez a rugalmas test. Milyen törékeny!
az 1992-ben megjelent MERŐLEGES IDŐ c. kötet GENEZIS ciklusának ötödik verse
A Sixtusi-kápolna gömbpanoráma képe