Oravecz Imre TÚL


Leáll a szív, a máj, a tüdő,
mint összement, szűk ruhából kilépek magamból,
és egy résen át felemelkedem,
paradicsomi völgy lesz, zöld hegyek övezte,
délután, meleg, sárga fény,
orchideák illatoznak,
kolibrik röpködnek,
és patak csobog a közelben,
hová megérkezem,
már vár anyám,
és sétálni indulunk a csillagon.