Egressy Zoltán A-dúr


nézd, úgy megy le a nap, mintha húznák,
alig érzi méregpermetét
szerelme, az ég, miközben rálát
a nap, nézi volt szerelmesét -

így emeli álommá egy este
a napot, ég álmává a fényt,
így zuhannék álmoddá, és te se
hordhatnál tovább már ékszerként -

és az ég csak néz, s szemed csak égne
bánatodtól, hogy szívedbe csap
napod szerelmet ölő önkénye,
megszülve a pusztulásodat -

nem tudom, mitől fáj, ami éltet,
mitől éltet, hogyha eltemet,
miért nem szakad tépettnek hitt képed,
miért nehéz, nehéz, miért nem lehet -