Hol van a régi szerkesztőség?
Az árkus, a ténta?
Hol, aki eljött üstökösként,
a vézna poéta?
Hol van a kávéház, a Pilvax?
Hol a divatlapok?
Obernyik, Degré, Pákh, az ifjak?
A fortélyos Vahot?
Hol csevegnek, ha iszogatnak,
ha napjukból telik?
Hol rostálják az irodalmat,
a szalon verseit?
Hol a jövendő fénye, népe?
Hol a forradalom?
Hol van Arany és Toldi képe,
mely ikercsillagon?
Kik vállon hordták, a diákok?
A most meg a soha?
Hol nézett szerte, aki látott?
És hol volt a haza?
Hol van két szava, az a kettő:
szabadság, szerelem?
Mindegy, hogy bronz vagy kifeslett kő,
nekünk már idegen.
A régi szép időket élném,
a mai veszve van.
Lehetnék költő, azt remélném,
időtlen, kortalan.