nominativusx: június 2012

A szűk könyök-uccán hazamegyek.
Most hajnali három óra.
Istenem, vezess a jóra!

Békevirágok e szürke kövek
és béke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arravaló.
Légy velem, mindenható!

Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szivükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók
és a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sáppadt és zord halovány alakom:
istenem, a szivedbe lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék...
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?

*
Szegeden, az önkormányzat nem engedélyezte, hogy 2012. júniusában, -megemlékezve a költő születésének 130. évfordulójáról- a Szegedi Írók Társasága emléktáblát avasson.

Somlyó Zoltán versei itt olvashatók

Ez a vers az egyik legszebb megzenésített dal Dinnyés József Úti áldás CD-jén.

Weöres Sándor BOLERO

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

Vizsolyi (Károli) Biblia

forrás

Szálinger Balázs

HONFOGLALÓK KISKÁTÉJA

Mikor te ország szerzésére gondolsz,
Tartsad eszedben, hogy ne légy mohó.
Körültekintő légy, járjad be többször:
Ahányszor arra mégy, annyiszor jobban
Látszik a jósága annak a tájnak,
Amely az istenek szerint a jó.
Figyeld meg hosszan, milyen módban élnek
A szomszédok: jó vidéken muszáj
Jó módban élni; és úgy nézz körül,
Hogy emelt fővel tudj elmenni onnan.
Lehetőleg hegy tövében feküdjék,
Egészséges, déli vidékre nézzen,
Ne fenyegesse elemi csapás,
Jó talaja, hagyománya legyen,
Olyan hagyománya, mely a te néped
Hagyományaival azonos rendű –
Vagy ha nem az, hát hasznosítható.
Oly országok között terüljön el,
Melyek gazdát csak ritkán váltogatnak,

Mert ha te is véráztatta vidéken
Keresel a népednek új hazát,
Az az ép ész szabályait felrúgva
Esztelenül ragaszkodik majd hozzá,
S mivel az istenek ezt nem helyeslik,
A te népednek pusztulnia kell.
Óvakodj attól, hogy oktalanul
Azt gondold, egy tájnak nem lehet sorsa:
Egy sikeres gazdától elszerezni
A birtokot: a siker záloga,
Hasznavehetetlen és a tiédhez
Hasonlóan jött-ment hordák földjére
Ne fend fogad; az ilyet elkerüld.

forrás

Konok Tamás Hely és idő nélkül

forrás

Weöres Sándor TESTAMENTUM

Ha valaha síremléket, szobrot, emléktáblát kapok, vagy bármely intézet nevemet viseli, mindegyikre véssék rá e sorokat:

Az emberiség akkor fog boldogulni, ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki, és nem szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit;
ha módot lel arra, hogy ne legyen kénytelen eltűrni, hogy gonosztevők, őrültek, komédiások, mániákusok vezessék, fel bírja ismerni őket, és nem szolgálja többé az ő terveiket;
ha érzi és tudja, hogy erőszakot és elnyomást tétlenül szétnyűni kisebb rossz, mint tettel legyűrni;
ha úgy tevékenykedik, hogy nem árt vele se másnak, se magának.
Ha ezt nem az egész emberiség, hanem csak egyetlen nép tudja: bármily megpróbáltatás és csapás érheti, mindig megerősödve és megsokszorozódva fog felemelkedni.
Nem pusztul el, míg hatalom és fölény délibábjai helyett a józan mértékhez igazodik.
Mértékét eltanulják a szomszéd népek is, majd azoknak szomszédai.

(1952. június)

forrás 62.p.

Somogyi Győző Csepel

forrás

GÉHER ISTVÁN ,,… a víz leggonoszabb …”

micsoda beszéd? fél év – s már kiárad,
hömpölget lombkoronát, tetemet,
mossa a partot, s ami rajta száradt,
beszívja magába, levet ereszt
a gát alá, lazítja, átszivárog
a réseken, kő kövön nem marad,
ha csábítják sustorgó vallomások,
ilyen vízen hajózni nem szabad.
eveznél? jó dolog, de csónakázás
asztaltól ágyig? örvénylik szobád.
elúszik minden, mert ez nem beázás,
ez árvíz, ennek nincsen ne-tovább…
folyjon tehát? az életeden átereszted?
ám pusztítson /ha kell/: övé kurafi tested.

Vörös István KÖRSÉTA EGYSZERŰ KÉPEK KÖZÖTT

Aki a megváltást választotta,
akarnia kellett a bűnt is.

Aki a bűnt választotta,
akarnia kellett a halált is.

Aki a halált választotta,
nem lehet halandó.

Aki nem halandó,
nem értheti az időt.

Aki az időt nem érti,
nem létezik.

Aki nem létezik,
az folyton teremteni akar.

Aki folyton teremteni akar,
annál fölhalmozódnak a dolgok.

Akinél fölhalmozódnak a dolgok,
néha kénytelen kidobni ezt-azt.

Aki kidobálja, amit teremtett,
az haragszik magára.

Aki haragszik magára,
az megunta a jóságot.

Aki megunta a jóságot,
fölad mindent, ami föladható.

Aki fölad mindent,
az a megváltást választotta.

Edward Hopper Napfény egy üres szobában

Géher István "...a vég előtt..."

virágzik késő utasoknak a
rét, a margaréták most hajlanak
a kézhez, leszakítod: illata
nincs, csak néz rád, valamit mondana,
de nem hallod... az érkező nyarat
régen lekésted, félni tőle nem
kell már - csak szedni, amit megterem
az év magától, ahogy áthalad

/pedig megöregszel/ a lelkeden...
követhetetlen a személytelen
szépség: sugárzik, hogy szereted-e,
nem kérdezi, úgyis elmész vele,
s még visszanézve legeltetheted
a szemedet - ha kifehéredett.