mindazt, ami cifra s szedett-vedett lom,
s oly komor, fönséges lesz a lelkünk,
olyan hideg és kongó, mint a templom. Kosztolányi Dezső: Ötven felé
1 Akárhogyan kanyarog az út
2 lehet emelkedő lehet völgymenet
3 a végső megaláztatáson kívül
4 sok meglepetést
5 számunkra már nem tartogat
6 Mégis mindenki másként fogadja
7 az ismerős maskarákat
8 a kísértő démonokat az unt helyzeteket
9 Más-más rögeszmét követve gázolunk előre
10 folyvást fogyatkozva meg-megtizedelve
11 s újabb tizedelések felé közeledve
12 Védjük és óvjuk ami még menthető
13 ami ideig-óráig még becsülhető
14 egy-egy önzetlen jótanácsot
15 kéretlenül kapott emberi gesztust
16 A hamis prófétákat alantas céljaikról
17 előbb-utóbb mi már biztosan fölismerjük
18 hiába varázsolnak a semmiből
19 egyszarvút galambot és bárányt
20 kavargó színes káprázatokat
21 Akik a világi hatalomra törnek
22 gyorsan lelepleződnek
23 Akik önös érdekeikért föláldozzák
24 a többiek életét és sorsát
25 a vesztükbe rohannak
26 Ilyesféle bölcs szavakra futja csak erőnkből
27 pedig tudván tudjuk
28 az ember irányítható és gyarló
29 s az élete mint szélben a mécsláng
30 kioltható egyetlen fuvintásra
31 És mégis csodákra képes
32 ha önmagán túláradva egyszer
33 teremtő képzeletére bízza magát
34 ha elfogadja és vállalja a szabadságát
35 A lét esélyét a gazdátlan reményt
36 táplálni és megőrizni kevés a szó
37 s most már a mi feladatunk volna
38 botcsinálta fogadatlan prókátoroké
39 imbolygó és botladozó pasasoké
40 Ám nem tudom lesz-e elég erőnk s hitünk
41 türelmünk ügyességünk és ravaszságunk
42 hogy az előttünk járók példáját követve
43 átmentsük a hétköznapok sivatagos tájain
44 a gyanúsítgatások és a vádak poklain
45 a hiúságunk szakadékos vak homályán
46 Vajon képesek leszünk-e a lemondásra
47 elhányni és hátrahagyni érte minden egyebet
48 az életünk árán is védelmezni amíg lehet
49 hogy sértetlenül világoljon akkor is
50 mikor már nem leszünk
innen: Új forrás 1985. november (pp.103-104.)