Parancs János TÖREDÉK 1990-BŐL


kedvező hírekre várva
e fullasztó roncstelepen
ahol az olajtócsák
rozsdás vasak között
satnya fű tengődik
és a fény csak fakó sugár
az erjedő poshadt levegőben

*

inog recseg de őrzi helyét
a lomha vaksi szörnyeteg
pikkelyes bőre hámlik
testnyílásaiból szivárog
a mérgező bűzös váladék
és görcsös tisztulása közben
mindenkit elönt szennye

*

csoportok süllyednek el
nyomtalanul szégyenkezve
félrecsuklott fejjel a mocsárban
mintha sohsem lettek volna
pedig még itt botladoznak
már helyük sincs nevük sincs
leírták őket már régen

*

a szép eszmék nevében
most mások szorgoskodnak
ácsolják irgalmatlanul az új
az üdvözítő regulákat
amiktől valamikor minden
igazságosabb és jobb lesz
téveszméjük hogy idejük van bőven

*

a független szellem szabadon
nyomorogva és megalázva élhet
gúzsba kötve táncolhat és
csinálhat bármit amire képes
a többiek ágálva lomposan

széljárást figyelve lépegetnek
mentségük van hitelük nem lesz

*

a szépség holtan szétdaraboltan
többszörösen meggyalázva
föl-fölbukkan mégis aztán eltűnik
utána ákombákom ábrák dúlt szavak
bohóctréfák és nyegle szóömlenyek
az őrjöngő támadó dada véres arca
szelíd szobacica arccá átpingálva