Marc Martin - 1 mondat
Van úgy, hogy egy-egy szó, vagy egy dallam, vagy éppenséggel egy ember, akivel egyetlenegyszer, futólag találkoztunk, úgy tör lelkünkre-szívünkre, hogy tele lesz az életünk vele és minden zugból ütemét halljuk, amerre csak járunk.
forrás: ENIGMA 71. (17p.)
Gross Arnold - 1 mondat
Ez a kis könyv tisztelgés Szabó Vladimir nagy magyar festő és
rajzolóművész emléke előtt, aki művészetének tisztaságával
és emberi tartásával segített.
Molnár Nyomda és Kiadó Kft., Pécs 1999.
TALÁLT KINCS Gross Arnold 83. születésnapjára
A fotó a Dürer Teremben készült 1970. március 4-én, Gross Arnold kiállításának megnyitóján. Kondor Béla épp megnyitószövegét olvassa föl, mellette Duray Lászlóné -Lia néni a galériavezető és Gross Arnold.
forrás
Erdélyi Zsuzsanna a könyv gyógyító erejéről
[...]
Az etikai válság fölszámolása viszont egy sokkal bonyolultabb folyamat ennél.
Reménykedni kell, hogy a társadalom ezen a mételyen-ragályon is átesik és hogy megérjük azt az időt, amikor az ember vágyja majd a csöndet, s a napjainkban olyannyira nélkülözött befelé fordulást. Amikor az iszonyatos hangerejű gépzene és az iszonyatos képi világú videoklippek után nyugalmat kíván a szétroncsolt halló- és látóidegeknek. Úgy vélem, hogy ez természetes reakcióként bekövetkezik, s ismét érvényesülhet a könyv vonzása, mert azt mondom: a könyvnek gyógyító ereje van, s az olvasás gyönyörűség.
forrás
Tandori Dezső - 1 mondat
Az irodalomban továbbra is mélyen és elemien hiszek, a nyelvet – de nem a viccelődést – anteuszi talajnak tartom, friss levegőnek és védő falnak.
Petri György "JÖVŐKÉP"
Nagy kérdés: hogy lehet tovább
rontani a javíthatatlant;
a körülmények mostohák,
s alulról fűtik már a katlant.
Egy rossz ötlet egyszer „bekattant”,
lendkerék forgatja magát;
tudjuk mindennek az okát,
megbontjuk a megbonthatatlant –
Mint a bohóc vagy mint a pék,
mindenki tudja szerepét,
ki zsemlét süt, ki viccet el
– nagy mulatság lesz így az élet –
miért is van, hogy mégis félek?
Kérdezek. Senki nem felel.
rontani a javíthatatlant;
a körülmények mostohák,
s alulról fűtik már a katlant.
Egy rossz ötlet egyszer „bekattant”,
lendkerék forgatja magát;
tudjuk mindennek az okát,
megbontjuk a megbonthatatlant –
Mint a bohóc vagy mint a pék,
mindenki tudja szerepét,
ki zsemlét süt, ki viccet el
– nagy mulatság lesz így az élet –
miért is van, hogy mégis félek?
Kérdezek. Senki nem felel.
Petri György HIDEGBÉKE
Béke híján – vélnénk a paraszti eszünkkel:
háború lesz. Háború nem lévén
– a tanult eszünkkel – azt hinnők,
béke van. Ám egyik sincs/lesz.
Rainer Maria Rilke ZÁRÓ DARAB
SCHLUSSSTÜCK
Der Tod ist groß.
Wir sind die Seinen
lachenden Munds.
Wenn wir uns mitten im Leben meinen,
wagt er zu weinen
mitten in uns.
- 1906 -
Nagy a halál.
Rajtunk a bélyeg,
bár nevet a száj.
Míg azt hisszük: körülvesz az élet, -
bensőnkben éled
sírása már.
Lator László fordítása
Erdély Miklós - 1 mondat
[...]mindig ki kell mozdítani a dolgokat, mert minden igyekszik megülepedni, megkövesedni, minden igyekszik elnyerni a maga dögletesen ismétlődő formáját, és ezért mindig meg kell találni a lehetőséget arra, hogy ebből kicsapjunk, és más összefüggésekben és más indítékok alapján kerüljünk kapcsolatba velük.
forrás
Részlet Márai Sándor EURÓPA ELRABLÁSA c. útirajzaiból
Az első kiadás borítója
Az én nagy ifjúkori élményem a harag volt; nem akartam megbékélni a világgal; s kompromisszumot sokat kötöttem, de néha -ezen az úton is!- érzem még, hogy ez
a harag nem hűlt, nem aludt ki, a lélek és az élet mélyén füstöl még, mint a hunyó parázs.
a harag nem hűlt, nem aludt ki, a lélek és az élet mélyén füstöl még, mint a hunyó parázs.
forrás: Márai Sándor Európa elrablása, Helikon kiadó, Budapest, 2008. 120. p.
7 Tarkovszkij film, 11 DVD, kisfilmek, interjúk
Úthenger és hegedű (vizsgafilm)
Úton – dokumentumfilm a Nosztalgia készítéséről
Az Andrej Rubljov szinopszisa
Így készült az Andrej Rubljov
Interjúk a Nosztalgia alkotóival: Tonino Guerrával, Giuseppe Lancival és Franco Terillivel
Találkozás Andrej Tarkovszkijjal
Emlék (rövidfilm)
Andrej Tarkovszkij: Az Iván gyermekkoráról
A háború gyermekei (rövidfilm)
Magyar nyelvű interaktív menü, közvetlen jelenetválasztás, filmelőzetesek, képgaléria
Részlet Márai Sándor EURÓPA ELRABLÁSA c. útirajzaiból
Pascal az emberi szívet nem egyszerű érző, vért pumpáló érzékszervnek hitte, hanem a megismerés egyik legfőbb szervének is -éppen úgy s még inkább, mint a látást, a hallást, a tapintást és az értelmet. Az ember a szívével ismeri meg a három térfogat törvényeit, így hitte. Minden művésznek hinni kell ebben. Pascal nagy költő volt, aki a szívével is gondolkozott, mikor a végtelen törvényeit kutatta. Mintha az érzés ereje hiányozna a mi korunk nagy felfedezéseiből -egy atomfizikus is a szívével akarja megismerni az anyag és az energia titkát? Mint Goethe? ... Nem valószínű. Az egzakt tudomány, amelyet nem kormányoz az érzés hevülete, végzetes törvényeket fedez fel végül. A világ emberibb volt, mikor -a régi, keleti kultúrákban- az emberek nemcsak agyukkal és műszerekkel, hanem szívükkel is kémlelték a végtelent és az anyagot.
forrás: Márai Sándor Európa elrablása, Helikon kiadó, Budapest, 2008. 120-121. p.
Ralf Dahrendorf - 1 mondat
A politikai rendszert 6 hónap alatt meg lehet változtatni, a gazdasági átalakuláshoz 6 év kell, de a társadalom átalakulása a 60 évet is meghaladhatja.
Dante Isteni színjáték XXXIII. 145. – 1 mondat
L'amor che move il Sole e l'altre Stelle.
[a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.]
Babits Mihály fordítása
Kölcsey Ferenc
VANITATUM VANITAS
Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!
Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.
Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.
A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.
És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.
Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.
Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.
Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.
Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.
Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!
1823. február-április
Orbán Ottó VANITATUM VANITAS
Itt a vers, a versed mása,
dúlt idegzet, Kölcsey,
itt a vers, hogy haldoklása
közben nyelvét öltse ki,
mert hiába új a század,
ha a régi a gyalázat
s fölöttünk a komor ég,
a nagy szappanbuborék.
Utópiák, forradalmak,
kondérszámra dől a vér.
„A népnek minden hatalmat!”,
s jön új hóhér, új vezér.
Megrohad, ha győz, a jó ügy,
s habzik a szó, mint a lóhúgy,
és máglyára küld a hit –
nem világít, csak vakít.
Körbe, körbe, körbe, körbe,
ez a világ körbejár,
ha előre néz, tükörbe,
ha tervez, csak visszavár.
Mi új támadhatna benne?
Ember embert ma is enne –
nincs új, csak új változat
rád, gyilkos, rád, áldozat.
Törvény, jogrend és igazság
nem több, mint fennkölt mese,
fönti érdek, lenti gazság
nem veszi kutyába se.
A szabadság ravasz rendszer,
minden nyílásán retesszel
arra int a tág vadon:
ölhetsz, csak nem szabadon…
Fekete űr ciprus-ága,
csillagok közt fúj a szél.
Hiúságok hiúsága,
hogy a nyelv versben beszél;
élteti még a rögeszme,
hogy nélküle odaveszne
az eleven szalmabáb.
Legyints rá, és menj tovább!
(1993)
Márai Sándor naplóbejegyzése 1956. október 23. - Renoir, Cézanne
Egy Renoir-tanulmány*. A szerző - dán vagy svéd - jól látja: vannak festők , akik a képpel mondanak valamit. És vannak másféle festők, akik az emlékkel mondanak valamit, amit a kép - később - kivált a nézőben.
Minden nagy művészetnek ez egyik titka. Renoir kitűnően festette meg, amit festett : a hús, a selyem, a gyümölcs, minden anyagszerűen, izgalmasan, buján valóság képein. Amíg nézzük képeit, egy nagy művész zsenije mutat valami valóságosat, bűvöletesen érzékleteset. Cézanne és még néhányan lefestenek egy pipát, három almát, egy körtét, nagyon egyszerűen, mintegy tőmondatban. De később visszaemlékezünk valamire, amit a Cézanne-kép még mondott. Ez a többlet a másik, a többdimenziós művészet. Ez így van irodalomban is.
* Egy Renoir-tanulmány...- valószínűleg Jens Thiis (1870-1942) norvég művészettörténész
Renoir: den franske kvinnes maler (Oslo, 1940. Gyldendal) című írásáról van szó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)