A parton cigarettázó szörfös
figyelmeztet, hogy ne ússzam
túlságosan messzire, az áramlás
kisodorhat a nyílt vízre.
Szakállán piszkosfehér csíkokban
csillog a só. Aztán megkínál engem
is, gauloises, együtt várjuk a
dagályt. Kagylót szedek, barna sört
iszom egy lakókocsi lökhárítóján
ülve. Egy Jarmusch-film szereplőjének
érzem magam, a homokdűnék közti
műterem-fényben, mint azok a lassú,
gyönyörű és kilátástalan képek,
a szörfös egy Elvis-számot kezd
énekelni, Love Me Tender, egyre
hangosabban, ahogyan a szél is
erősödik, végül idekiabál, hogy az
a bajotok nektek, Hhungarians, hogy
messze vagytok a tengertől.
forrás: Mozgó Világ, 2001/10. 89.p.